Egy zárt Facebook csoportban kaptam a következő kérdéseket, amelyek annyira jól rávilágítanak a szülőket foglalkoztató jogos kérdésekre, hogy mindenképpen választ érdemelnek:

• "Mi van azokkal a szülőkkel, akik úgy vannak vele, hogy a gyerek döntse el maga mi akar lenni, a gyereket hagyjuk meg gyereknek, legyen gyerekkora?"
  
  
•  Alapvetően az jön át számomra a kérdésből, hogy sajnos még ma is a 80-as években sokunk által megtapasztalt "pályaválasztási tanácsadás" (valójában pályairányítás) ugrik be, ha a pályaválasztásra gondolunk. Akkor és ott nem a fiatalok szempontjai érvényesültek, hanem a (terv)gazdaság igényei alapján irányították a szakmaképzésbe kerülők pályáját.
  A pályaorientáció ezzel szemben pszichológiai alapokon nyugszik, és a fiatal érdeklődésére, képességeire, értékeire, valamint munkamódjára alapoz. Módszerem, hogy a gyermek/fiatal önismeretét fejlesztem. Természetesen a továbbtanulással és munkavállalással kapcsolatos ismereteket is nyújtok (pl. középiskolákat hasonlítunk össze különböző szempontok alapján, illetve eljátszunk olyan szituációkat, amik egy állásinterjún előfordulhatnak stb.) Úgy vélem, hogy így sokkal mélyebb a hatás, amit sok év múlva is hasznosítani tud a mentorált. Tehát nem általános infókat kap, hanem személyre szólókat.
  
  
• "Mi van akkor, ha a gyerek semmiképp sem hallgat a szülőre? Mit kap a szülő a tanácsadáson? (Egy "külsősnek" úgy tűnhet, hogy általános infókat kap. Pl. tanuljon nyelvet, sportoljon, legyen belőle orvos vagy mérnök stb. Mivel jobb a te szolgáltatásod?)"
  
  
  
•  A szülői tanácsadáson még véletlenül sem mondom meg a szülőnek, hogy mi legyen a fiatal ;) (ez kamaszoknál úgysem működik). A szülői tréningen is inkább pszichológiai-pedagógiai ismereteket szeretnék átadni, nem pedig instant, mindenkire ráhúzható életpálya-modellt, mert ilyen nem létezik.
  Aki mást állít, az túlságosan leegyszerűsít a bevétel érdekében. Tisztában vagyok vele, hogy amiről én beszélek, az lassabb és kevésbé látványos.
  
  
• "3 gyerekem van, a legnagyobb már kamaszodik, figyelem ezerrel, és az jutott eszembe, hogy kamaszként én annak örülnék - örültem volna -, ha nem megmondják nekem a tutit (akkor ma fogorvos lennék �), hanem valakivel megbeszélhetném, elmondhatnám, a segítségével kitalálhatnám, hogy mik az erősségeim-gyengéim, tehetségeim, érdeklődési köreim, vágyaim, esetleg már céljaim vs. milyen szakmákra ill. milyen tulajdonságokra van most és lesz várhatóan szükség a piacon."
  
  
• Ennél jobban még én sem tudnám megfogalmazni, miről is szól a Kamaszmentor szolgáltatás! � Pontosan ezekre az igényekre szeretnék megoldást nyújtani.
  
  
• "…. ne 18 évesen jöjjön rá arra a kamasz, hogy nem is a megfelelő iskolába járt eddig, nem is ezt akarja tanulni. Legyen a tudás birtokában már sokkal kisebb korban, hogy tudatosan tudjon választani a képességeinek és lehetőségeinek megfelelő pályát."
  
  
•  Igen, a pályaorientáció már az oviban, sőt otthon, még előbb elkezdődik, hiszen a gyermekbe beleivódik szülei, rokonai foglalkozása. Ezért is tartom fontosnak az önismeret növelését, legyen képes a fiatal az önreflexióra – mi vált ki belőle tetszést, mi az, amit csak muszájból csinál, illetve milyen értékek fontosak számára a munkavégzés során (Társas kapcsolatok, Anyagiak, Esztétikus környezet stb.)

Ha Önnek is van kérdése, írjon bátran a kamaszmentor@gmail.com e-mail címre!

Kozákné Zsuzsa
pedagógus, emberi erőforrás tanácsadó, kamaszmentor